A kutyák rendezésére napjainkban kétféle csoportosítást ismerünk.Az egyik az FCI szerinti, amely a kutyafajtákat használatuk és származásuk alapján tíz fajtacsoportba, a fajtacsoporton belül pedig szekciókba sorolja.A másik a kutyafajták angol Kennel Club szerinti besorolása, ahol a Sporting Breeds és a Non-sporting Breeds csoportok alatt három-három fajtacsoportba sorolták a kutyafajtákat.
I. Munkakutyák
1.Őrző-védő kutyák
Az őrző-védő kutyák elsődleges feladata, hogy mindenkor és mindenkivel szemben megvédje a gazdát, a gazda házát, vagyonát.A kutya veleszületett képessége, hogy "falkáját" és a "falkavezért" a támadásokkal szemben, akár élete árán is, megvédje.A kutyában szunnyadó"védekezőösztön" kétéves koráig bontakozik ki, ugyanis ennyi időre van szükség ahoz, hogy a "falka" tulajdonát magáénak érezhesse.Az őrző-védő kutyától megköveteljük vezetőjének védelmét, a menekülő személy parancsra történő elfogását, annak őrzését, kísérését.Követelmény az idegen személy rejtekhelyének felkutatása, visszatartása és jelzése.
2.Szánhúzó kutyák
A szánhúzó kutyák a havas vidékeken, a sarkvidék területén élő néptörzsek nélkülözhetetlen segítőtársai.E kutyák nélkül az itt élő emberek nem lettek volna képesek megbirkózni az embertelen környezet viszontagságaival.A szánhúzó kutyáknak ki kellett bírniuk a rendkívül hideg klímát, a fizikai megterheléseket, sokszor az éhezést.Létkérdés volt számukra, hogy zord és végtelenül sivár környezetben is kiválóan tudjanak tájékozódni.Az eszkimók és egyes észak-amerikai indián törzsek kitenyésztették saját szánhúzó kutyáikat.
3.Mentőkutyák
Az ember már évszázadokkal ezelőtt rájött arra, hogy bizonyos vészhelyzetekben a kutyát mint egyedül lehetséges segítséget alkalmazni tudja.A legismertebb példa erre a bernáthyegyi kutyák története.A mentőkutyákat pásztorkutyákból tenyésztették ki, felhasználva és kiemelve azokat a zadottságokat, tulajdonságokat, melyek a mentéseknél elsődleges fontosságúak.A kutatómunkában fontos a zérzékszervek, különösen a szaglás és a hallás érzékszerveinek fejlettsége, érzékenysége.A mentési feladatok ellátásához nélkülözhetetlen a rendkívüli fizikai erő és állóképesség.
4.Pásztor- és terelőkutyák
Ebbe a csoportba a kutya eredeti hasznosításában kialakult fajták tartoznak.A gulya, a nyáj és esetenként a baromfik terelésére és őrzésére alkalmasak.Egyes területeken még a szarvasok terelésére is használják őket.A terelőkutyák veleszületett, magas fokon álló intelligenciával rendelkeznek, egymással koordináltan is képesek bonyolult munkafolyamatok ellátására.A terelőfajták közepes termetű, fürge állatok, míg a pásztorkutyákra a nagyobb és erőteljesebb testfelépítés jellemző.
II.Vadászkutyák
A középkorra tehető az az időszak, amikor már speciálisan vadászatra kinemesített kutyákkal indultak eleink a vad nyomába.Őzre, szarvasra, vaddisznóra, nyúlra történő falkavadászatra tenyésztették ki a kopókat.A vérebek feladata a megsebzett, de elmenekült állat felkutatása a vérnyomok alapján.A klasszikus vadászkutyák megtestesítői a vizslák.Az apportírozó-, kajtató- és vízikutyák- a retrieverek- a vadászatban az elhozás legprofesszionálisabb kutyái.
III.Kedvtelésből tartott vagy társasági kutyák
A kedvencként tartott ebek népes csoportját főleg kis termetű kutyák alkotják, amelyek szépségük vagy szokatlan megjelenésük miatt lettek népszerűek.A kutyafajták törpéi a zanyai ösztönt kiváltó gyermeket szimbolizálják, s már az antik Rómában is kedves társnak számítottak.Az egyes fajták a távoli Kínából, Tibetből származnak, míg mások az inkák és az aztékok kutyanemesítésének gyümölcsei.